A világtörténelemben a háborúk végkimenetelét és a különböző országok, birodalmak sorsát a fegyverek fejlődése alapjaiban határozta meg. A kőbaltától a mai modern fegyverrendszerek megjelenéséig három "állomás" is történelem-formáló hatásúnak bizonyult. Nézzük ezeket sorban.

1. Az első ágyúk és puskák

A puskapor Kínából került az Arab Birodalomba, ahol először használták fegyverek készítéséhez és alkalmazásához. (A kínaiak inkább csak a felvonulások, ünnepségek tűzijáték-elemeiként alkalmazták a puskaport.) Az arabok aztán az ibériai területeken (ma Spanyolország) folyó reconquista harcokban már bevetettek ágyúhoz hasonló szerkezeteket, melyek képesek voltak nagyobb vasgolyók kilövésére is. Az ágyúk legelső említései 1323-ból és 1326-ból származnak: az előbbi egy granadai vár-ostromnál tesz említést szöveges formában ágyú-használatról (melyet a mórok vetettek be a keresztények ellen), az utóbbi esztendőből pedig egy képes megjelenítés maradt fenn egy kódexben (egy határozottan ágyúnak látszó fegyverről). Tehát a XIV. század már az ágyúk európai megjelenésének időszaka volt.

A kép forrása: militaryhistorynow.com

Ám az első tényszerűen dokumentál ágyú-alkalmazás a francai-angol 100 éves háborúhoz köthető, egészen a pontosan a Crécy mellett megvívott csatához, melyben 1346 augusztus 26-án a britek ágyúval lövették a francia lovagokat. Magyarországon 1428-as évhez köthető az első dokumentált ágyú-használat, amikor Luxemburgi Zsigmond ágyúkkal lövette a törökök kezén lévő Galambóc várát. A tüzérség sikerrel járt, óriási károkat tudtak okozni a védművekben, a vár mégis maradt török kézen, mert az ostrom alatt megjelent II. Murád szultán felmentő serege.

Az ágyúk megjelenései a harctereken új korszakot nyitottak a hadtörténelemben. Ennek az új időszaknak volt része az első puskák megjelenései is.

A kép forrása: LINK

A legelső ábrázolás, mely puska-szerű eszközt ábrázol 1396-ból maradt ránk (Észtországból). A harctereken legelőször a husziták használtak mini-ágyúkat (legelső puskákat), mégpedig az 1421-es kuttenbergi csatában (Zsigmond katonái ellen). A legelső dokumentál harctéri puska-használat az 1525-ös páviai csatához köthető, melyben a spanyolok alkalmazták ezeket a franciák ellen. A tűzfegyverek az 1520-as és 1530-as években átrajzolták a nemzetközi erőviszonyokat és többek között lehetővé tették, hogy a spanyol konkvisztádorok ezekkel igázzák le az azték, maja és inka birodalmakat.

2. A harckocsik megjelenése a harctereken

A XIX század nagy háborúi a puskák tökéletesítésével teltek, melyben nagy áttörést jelentett a huzagolt puskacső megjelenése. Innentől a korábbi menetelős, nyílt-mezei összecsapásokat felváltotta a lövészárok-harc, mely például az 1861-1865 közötti amerikai polgárháború végére mindenütt jellemző lett. Később, 1914-ben kirobbant az első világháború (melyet akkoriban a "nagy háború" néven emlegettek) és 1916-ra véres állóháborúvá fajult. A mindenütt kialakuló patthelyzet, mely a másik fél lövészárkaiba történő folytonos rohamokat értelmetlenné tette, életre hívta az igényt valamiféle páncélozott harci jármű megalkotására.

Az első harckocsik egyike 1916-ban, Somme mellett. Forrás: historycrunch.com

Elsőként az angolok léptek: Winston Churchill tengerészeti miniszter utasítására 1915-ben megalakult a Landship Bizottság, mely megbízta William Tritton mérnököt az első páncélozott harci-jármű (tank) megtervezésével. A Tritton vezette műszaki csapat 1915-ben két korai harckocsi típust alkotott: a Lincoln 1-et és a Little Willie -t, de egyik sem működött tökéletesen (lánctalpaik minduntalan leestek). Végül egy bizonyos W. G. Wilson hadnagy javaslatainak hatására megoldották a működőképes lánctalpak kérdését és megszületett a Big Willie vagy más néven Mark I, melyet 1916 szeptember 16-án a Somme folyó közelében be is vetettek a németek ellen.Az angolokat a franciák követték a fejlesztések terén és a háború végére megszületett az első körbeforgatható toronnyal rendelkező harckocsi, a Renault FT-17.

Párduc "D" típus 1943-ban. Forrás: en.wikipedia.org

A harckocsi igazi korszakát azonban a második világháború hozta el, amikor ezek a harci járművek már alapjaiban határozták meg az egyes hadműveleteket. A komolyabb innovációk ezúttal a németeknél valósultak meg: Heinz Guderian tábornok 1937-ben írta meg az "Achtung Panzer!" című művét, mely meggyőzte Hitlert arról, hogy áldozzon a német harckocsi-programra. Miközben az oroszok a T-34 -es fejlesztésébe kezdtek, a német hadiipar megalkotta a Panzer III., és Panzer IV. típusokat, az első komolyabb löveggel bíró tankokat. (A Panzer IV már 75 mm-es löveggel készült.) Amikor a Wehrmacht lerohanta 1940-ben Nyugat-Európát, már 629 db harckocsival rendelkeztek a két említett típusból. Ám az igazi áttörést minőséget tekintve az 1942/43 -as esztendők hozták el, amikor megjelentek a Panzer V-ös Párducok és a Panzer VI-os Tigrisek, hogy a nagyobb kihívást jelentő, Szovjetunió elleni harcban legyőzzék az orosz T-34-es és ISZ típusokat. Összesen a háború alatt 8494 db Párduc és Tigris készült, a 13 522 Panzer IV kiegészítésére. Ezek ellen azonban az oroszok mennyiségi győzelmet arattak az elképesztő számú, több mint 58 ezer db T-34 legyártásával. Később, a hidegháború időszaka újabb fejlesztéseket hozott, mára pedig kialakult a leghatékonyabb harckocsi-típusok versenye. Napjainkban komoly vitát jelent a harckocsi-fegyvernem jövője, mivel egy-egy modern darab előállítása több millió dollárba kerül, miközben töredék áron előállított harci drónokkal megsemmisíthetőek. Talán jogos a felvetés: 'a XX.század a harckocsik kora volt, a XXI. század viszont a drónoké".

3. Az atombomba megjelenése

A mai kor legpusztítóbb fegyverei az atomfegyverek, melyek közül a legmodernebbek Föld-körüli pályára állva más kontinensekre is kilőhetőek és akár több megatonnás atomtölteteket is célba juttathatnak. Az amerikaiaknál az LGM–30G Minuteman III az oroszoknál pedig az RSZ-28 Szarmat tartozik a legpusztítóbb hatású, szárazföldről indítható és atomtölteteket is szállítani képes rakéta-rendszerek közé. A stratégiai atomfegyverek új korszakot nyitottak a történelemben, átértelmezve gondolkodásunkat egy esetleges új világháborúról (civilizációnk teljes elpusztítását is elképzelhetővé téve). De hogyan jutott idáig a fejlődés?

A Little Boy nevű atombomba, melyet Hirosimára dobtak le. Forrás: discover.lanl.gov

A világ legelső atombombájának kifejlesztése során még verseny folyt a hitleri Németország és az Egyesült Államok között, melyet az utóbbi nyert meg híres "Manhattan-tervének" megvalósításával. Ebben a legnagyobb szerep egy bizonyos Robert Oppenheimernek jutott, aki összefogta azokat az amerikai fizikusokat, akik az Új-mexikói Los Alamosban dolgoztak a fegyver megalkotásán. Aztán 1945 júliusára befejeződtek a munkálatok, megszületett a Szentháromságra keresztelt bomba, melyet sikeresen fel is robbantottak a sivatagban tesztelve hatását. Az éles bevetés sem késett sokáig: 1945 augusztus 6-án Hirosimára, augusztus 9-én pedig Nagaszakira dobtak le egy-egy atombombát. Ezek pusztító ereje 15 és 21 kilotonna körüli volt, míg napjainkban a leggyakoribbnak a 800 kilotonnás atomtöltetek (de vannak 2-3 megatonnásak is, a cár bomba pedig 50 megatonnás.) Hirosimában és Nagaszakiban a robbanás napján 100-120 ezer ember halt meg és még ugyanennyi a későbbi hónapokban.

Jelenleg az ENSZ összesen 9 atomhatalmat tart nyilván - ezek: USA, Oroszország, Kína, India, Pakisztán, Észak-Korea, Franciaország, Egyesült Királyság és Izrael - de közülük egyelőre csak három képes interkontinentális, ballisztikus rakétarendszerekkel 10 ezer kilométert meghaladó távolságba atomtölteteket célba juttatni: az USA, Oroszország és Kína.