Az emberiség eddigi történelme során 1962 őszén került legközelebb egy atomháború kirobbanásához, a hírhedt "kubai rakétaválság" idején, amikor a konfliktus 13 napja alatt (1962 október 16 és 28 között) nagyon kevésen múlt egy nukleáris holokauszt bekövetkezése. Az esemény közelgő évfordulója a 61 évvel ezelőtti válság felidézésére késztet bennünket. Mi történt tehát pontosan 1962 októberében.
Kennedy és tábornokai 1962 október 16-án (forrás: wsj.com The Wall Street Journal)
Kuba az 1950-es években (1952-től egészen 1959-ig) egy Amerika-barát katonai rezsimet működtetve egy Fulgencio Batista nevű diktátor alatt jobboldali, nyugatias politikát folytatott. Havanna az amerikaiak közkedvelt utazási célpontja volt ekkoriban, rengeteg kaszinót fenntartva szinte az USA egyik városaként fogadta északi szomszédjának polgárait.
Közben azonban 1953-ban egy kubai jogászból lett aktivista, bizonyos Fidel Castro ellenállási csoportot szervezett Batista elűzésére. Bár első kísérletük kudarcot vallott (Moncada laktanya ostroma 1953 nyarán) és elmenekülni kényszerültek Kubából, később a közeli Mexikóban elszánt katonai csoporttá alakultak. Ez a csoport aztán 3 évvel később 1956 december 2-án partraszállt Kuba déli részén (Santiago de Cuba közelében) A kezdetben alig 100 fős egység innentől rohamosan gyarapodott a hozzájuk tömegesen csatlakozó kubaiak révén. Közben Castro két alvezére: az orvosból lett szabadságharcos Che Guevara és a művésznek készülő de forradalmárrá lett Camilo Cienfuegos valódi hadsereggé szervezték a gerillákat. A végső győzelemre nem kellett sokat várniuk: 1959 január 2-án a Castro gerillái elfoglalták a kubai nagyvárosokat és bevonultak Havannába is (a lakosság hatalmas ovációja és ünneplése közepette).
Kuba teljesen átalakult: korábbi vezetői és Batista kormánya elmenekültek a sziget pedig kommunista rendszerű, szovjet-barát és Amerika-ellenes országgá változott. A Hruscsovval barátkozó Castro már 1962-ben titkos hozzájárulását adta ahhoz, hogy a szovjetek előretolt katonai bázisként tekintsenek Kubára.
Castro és Hruscsov 1963-ban (forrás: america.cgtn.com)
Közben az Egyesült Államok elkeseredve vette tudomásul a kubai fordulatot és Eisenhower elnök hozzájárulásával 1960 őszén katonai tervet dolgoztak ki Castro elűzésére. A Kennedy elnökségére átcsúszó, CIA által megtervezett és támogatott 1961 áprilisi Disznó-öbölbeli akció azonban kudarcba fulladt. (A hadműveletet gyakran tulajdonítják Kennedynek, holott azt még az Eisenhower adminisztráció találta ki és készítette elő.)
A terv az volt, hogy kubai emigránsokat tesznek partra a szigetországban, akik aztán a hozzájuk tömegesen csatlakozókkal hadsereget alkotva bevonulnak Havannába és elűzik Castróékat. Csakhogy senki nem csatlakozott a partraszállókhoz, akiket így lemészároltak Castro katonái. A túlélőket kivégeztette a Commandante (néhányan börtönbe kerültek - hosszú időre).
A rakétaválság igazából már 1962 október 14-én kezdetét vette, amikor egy amerikai U-2 es felderítőgép képeket készített Kuba felett a szigetországba telepített szovjet rakétabázisokról. Az oroszok ugyanis 1962 nyarán a legnagyobb titokban 5 rakétaezredet telepítettek Kubába. A felvételek csak október 16-án kerültek Kennedy asztalára, aki azonnal megbeszélést hívott össze bizalmas tanácsadóival. John Fitzgerald Kennedy az elnöksége alatt csak 5 tanácsadóban bízott meg igazán: öccsében Robert Kennedyben, aztán Kenneth O'Donnell kabinetfőnökben, illetve Robert McNamara védelmi miniszterben és két további tanácsadóban: Larry O'Brianben és David Powersben. A szűk kis csapat rendkívül veszélyesnek ítélte a helyzetet, hiszen az indítóállomások alig 150 kilométerre voltak csak Amerika partjaitól. Az egész ügy előbb a hadsereg vezetőivel, majd a törvényhozással végül az amerikai néppel is megosztásra került. Az újságok a címoldalaikon hozták a hírt a kubai veszélyről. Amerikán szabályos pánik lett úrrá.
A Miami News 1962 október 23-án megjelent száma (forrás: LINK)
A válság innentől három szálon "futott": a Kuba körüli vizeken, ahová Kennedy az amerikai haditengerészet legjobb hajóit küldte, hogy blokádot kialakítva zárják körül a szigetországot (megakadályozandó újabb szovjet rakéták odaszállítását) azután az ENSZ-ben, ahol az amerikaiak a világ elé tárták a kubai rakétákról készített felvételeket (miközben a szovjet követ tagadta a képek valódiságát), végül a Fehér Házban, ahol folyamatos viták zajlottak a követendő amerikai lépésekről.
Az amerikai hadsereg tábornokai azonnali csapást javasoltak Kennedynek, folyamatosan követelve tőle a határozott katonai fellépést Kuba ellen. A magas rangú katonai vezetők elleneztek mindenfajta tárgyalást a szovjetekkel és az atomháború veszélye sem tántorította el őket attól, hogy fegyveres csapást követeljenek Kennedytől. Az amerikai elnök tanácsadói szerint viszont ha az USA megtámadja Kubát, akkor elindul egy végzetes eseménysor mely elvezet a harmadik világháború kirobbanásáig (az oroszok csapást mérnek Berlinre az amerikaiak Moszkvára mire a Szovjetunió elindítja rakétáit az amerikai nagyvárosok ellen). Szerencsére Kennedy mindvégig higgadt maradt és jó döntéseket hozott (nem hallgatva a háborút követelő hangokra).
Stevenson amerikai megbízott bemutatja az ENSZ-ben a rakéták felvételeit (1962 október 25., forrás: LINK)
A Fehér Házi viták közben Hruscsov kapcsolatba lépett az amerikai döntéshozókkal. A szovjet vezető először egy amerikai újságíróval üzent (akit egy Amerikában ténykedő KGB ügynök keresett fel korábban,) később levélben zajlott a kommunikáció végül a szovjet nagykövetségen történtek megbeszélések. Az első szovjet megkeresés arról szólt október 26-án, hogy ha az USA garantálja, hogy nem támadja meg Kubát, akkor a Szovjetunió kivonja rakétáit a szigetországból. A második szovjet üzenet (mely levélben jött) kiegészítette a javaslatot azzal, hogy Amerikának ki kell vonnia PGM-19 Jupiter rakétáit Törökországból, ha azt akarják, hogy Kuba is mentes legyen a szovjet rakétáktól. Végül Kennedy testvére, Robert, a válság tizenharmadik napján személyesen ment el egy követségi tárgyalásra a szovjetekhez, ahol tett egy végső ajánlatot (a nagykövet előtt). A javaslat úgy szólt, hogy az USA nem támad Kubára és kivonja rakétáit is Törökországból, de a rakéta-kivonás csak fél év múlva történik meg, hogy a lakosság ne kösse azt össze a kubai eseményekkel. Ebbe Hruscsov belement és 1962 október 28-án hivatalosan is bejelentette a szovjet rakéták elszállítását Kubából, majd novemberben a 40 ezres szovjet katonai kontingenst is hazarendelte a szigetországból.
Végül 1962 novemberére megoldódott tehát a kubai rakétaválság, melyhez nagyon nagy mértékben kellett Kennedy felelősségteljes és higgadt magatartása is. A nagyhatalmak között forró drót létesült, hogy a továbbiakban megkönnyítsék a kommunikációt egymás között. A világ pedig fellélegezhetett, mert elhárult egy pusztító nukleáris holokauszt veszélye, a globális atomháború lehetősége.
Harmat Árpád
