A napóleoni háborúk után a XIX. század közepén, 1853 és 1856 között zajló Krími háború a korabeli Európa egyik legnagyobb jelentőségű harca volt, mely jelentősen átrendezte a nagyhatalmi erőviszonyokat a kontinensen. Hatása egészen az első világháborúig tartott, mivel alapjaiban határozta meg a szövetségkötéseket, főleg az orosz - osztrák viszonyt. De kik is harcoltak a Krím félszigeten és hogyna is kezdődött az egész?

Szevasztopol ostroma. Henri Louis Dupray metszete. Forrás: meisterdrucke.hu

Napóleon legyőzésében óriási szerepet játszott a cári Oroszország, így 1815-ben a Bécsi Kongresszuson a győztes nagyhatalmak közé került. Uralkodója I. Sándor cár (1801-1825) tagja lett a forradalmak közös leverését célzó úgynevezett Szent Szövetségnek. Utóda, I. Miklós (1825-1855) ennek a szövetségnek a tagjaként segített Ferenc Józsefnek leverni az 1848/49-es magyar szabadságharcot. 

Alig egy esztendővel később, 1850-ben Oroszország szemet vetett a gyengülő Török Birodalom egyes területeire, így a Balkánon fekvő Moldovára és Havasalföldre, illetve az úgynevezett tengerszorosokra (Boszporusz, Dardanellák) és a Kaukázusra. Mindegyik felsorolt terület esetében sikerült valamiféle hivatkozási alapot megfogalmazni az orosz bekebelezésre: a balkáni államok például görög-keleti vallásúak voltak, így az oroszok szerint a görög-keleti vallás-központ Moszkva védnöksége alá tartozóak, a szorosok és a Kaukázus pedig a korábbi időkben álltak már orosz függésben vagy szövetségben. (Bizánc-orosz kapcsolatok).

Mindezek miatt I. Miklós cár (1825-1855) követeléssel fordult szultánhoz, Abdul Medzsidhez. Ebben arra hivatkozva, hogy a cár feladata a görög-keletiek védelme, protektori jogokat követelt a balkáni területek felett és bizonyos kaukázusi régiók illetve a szorosok esetében. Törökország elutasította ezt, így háború tört ki, melybe Anglia és Franciaország is beavatkozott a szultán oldalán.

A térkép forrása: LINK

A harcok kezdetben a Balkánon zajlottak (oltenitai csata [Bulgária] 1853 november 4-én), majd török területeken (Sinop ostroma az oroszok által – 1953 november 30-án) majd a franciák és angolok hadba lépésével (a törökök oldalán) a Krímben. 

A Krím félsziget története:

A Dunántúlnál kisebb, alig 26 ezer négyzetkilométer nagyságú félsziget az ókortól kezdve stratégiai fontosságú volt, mert a Fekete-tengerbe benyúlva biztosítani tudta birtoklója számára a régió feletti uralmat. Értékes kikötői fontos keresekedelmi pontokká váltak az évszázadok során, mint a dél-orosz és ázsiai sztyeppe területek illetve a mediterránum közti forgalom közvetítői. Az ókorban Chersonésos névre hallgató terület eleinte a görög gyarmatosító poliszok célpontja volt, majd a rómaiak később a bizánciak szerezték meg. A középkorban egy ideig Genova birtokolta (a pestis innen indult ki), majd tatár fennhatóság alá került.

A XVIII. században II. Katalin cárnő meghódította a Fekete-tenger teljes északi partvidékét és így 1783-ban a Krím tatár kánság is orosz uralom alá került (és ezzel gyakorlatilag megszűnt). A Krím gazdája Oroszország lett.

A kírmi háború:

A félsziget hosszú történetében a legsúlyosabb harcokat az 1853-ban kezdődő krími háború hozta el. A hadműveletek során a Krím félsziget nyugati partján (Kalamita-öbölben) angol-franca-piemonti erők szálltak partra, török szövetségben az oroszokra támadva. Már 1854 október 14-én megkezdődött a Krím félsziget legjelentősebb városának (és erődjének) Szevsztopolnak az ostroma.  A harcokban kb 150 ezres nyugati haderő vett részt (100 ezer francia, 35 ezer brit és 14 ezer piemonti) Lord Raglan főparancsnoksága alatt. A tábornagy a harcok alatt kolerában halt meg 1855 júniusában. Lord Raglan nevéhez kötődik egyébként a háború egyik legnagyobb mészárlása is, ugyanis 1854 október 25-én a baklavai csatában félreérthető parancsot adott Lord Cardigánnak aki így az orosz ágyúk kereszttüzébe vezette a brit könnyűlovasságot. A rossz parancs 119 brit lovas értelmetlen halálát okozta. Végül a város csak 1855 szeptember 11-én esett el és került angol-francia-piemonti-török kézre. (Külön érdekesség, hogy Lord Cardigan - valódi és teljes nevén James Thomes Brudenell - a névadója a kardigán nevű ruhadarabnak, melyet a csatákban viselt.)

Közben az oroszok a Kaukázusban is vereségeket szenvedtek, ráadásul meghalt a cár is (tüdőgyulladásban). Az új orosz uralkodó II. Sándor (1855-1881) az elhunyt cár fia, békekötésre kényszerült a vereségek miatt. A párizsi békét 1856-ban írták alá.

Lord Raglan és Lord Cardigan. Forrás: Wikipedia1, Wikipedia2, 

A háború következménye lett, hogy egyrészt megromlott a viszony Ausztria és Oroszország között, mert Ferenc József nem segít a harcokban Oroszországnak. Ennek oka, hogy birodalma ekkor már eladósodott a Anglia felé. Másrészt a Balkánon autonómia jogokat kaptak a kisebb államok: Románia, Bulgária és Szerbia. Az 1856-os párizsi béke értelmében az oroszoknak ki kellett vonulniuk Moldvából és Havasalföldről. A két fejedelemség autonómiát kapott (1859), majd létrejöhetett Románia belőlük (1862).

Az oroszokat cserbenhagyó Ausztria innentől a világháborúk koráig ellenséges viszonyba került Moszkvával, mindkét nagy háborúban ellentétes oldalon álltak. Konfliktusuk a nagy háború kezdetén (1914-1918) a Balkán kérdésében hozza maj el az első összeütközést.

Harmat Árpád